Kómás és gyűrött arccal keltem ki az ágyból és a fénytől alig bírtam kinyitni a szemeimet. Mi történhetett tegnap éjjel? Nem emlékszem semmire, csak ködösen. Egy valamire emlékszem csak tisztán! Egy sötét alakra az út lámpája alatt. A gerincem megborzongott és megráztam a fejemet, nem mintha ez segítene elfelejteni azt az embert, de megpróbálkoztam vele. Felültem az ágyamon s lelöktem magamról a takarót.
-Nem fáj a fejem, így nem lehettem annyira berúgva...-motyogtam, de a gyomrom kiabálása törte meg a mondatomat, éhes volt.-Mindig csak kiabálsz velem...-morogtam és a hasamra csaptam. Egy sóhajjal az ajkaimon vonszoltam ki magam a konyhába s elővettem egy müzlis tálat és a tejet. Leraktam őket a pultra és felültem melléjük. Bele öntöttem a tálba a tejet s kanalazni kezdtem.-Azt hiszem valamit elfelejtettem...-gondolkoztam el és a következő kanál tejnél néztem csak le hogy mi van a tányérban.-Hát hová tűnt a gabonapelyhem?-pislogtam értetlenül -Ahhh..-sóhajtottam. Letettem magam mellé a tálat és kivettem a szekrényből a csokit pelyhet, s tele öntöttem a tálamat. Üres aggyal ettem meg a reggelimet, majd miután felöltöztem és a táskám a vállamon volt keresni kezdtem a kis táskámat. Eddig mindig a bejárati ajtó mellett lévő kis szekrényre raktam, a kulcsot a mellette lévő tálba, de most nem voltak ott.-Kulcsocska!-fütyültem neki, de persze hogy nem válaszolt! Gonosz kulcsocska! Már körbe trappoltam a lakást és megnéztem az összes helyet ahová le szoktam tenni, de nem volt sehol. Ekkor pillantottam a dohányzó asztalra és ott vigyorgott rám az a kis galád!-Hogy kerültél ide?!-háborogtam ahogy felvettem a táskámat és a kulcscsomómat, s gyorsan rohantam órára. Még szerencse hogy öt percnyire találtam ezt a lakást az egyetemtől. Így nem nagyon tudok elkésni. Habár! Én valahogy mindig megoldom.
Az egyetem aulájába érve hangos visítás csapta meg a fülem és ahogy a hang irányába fordultam HeNim csapódott nekem akár a villám, én pedig a földre estem. Halk nyekkenéssel értem el a kemény, hideg csempét.
-Nem késtél el!!!-kiabálta az arcomba miközben rajtam ült és vigyorgott.
-Ha nem szállsz le rólam, Istenre esküszöm hogy nem érsz fel az első órádra...-morogtam.
-Upsz!-tágultak ki a pillái és lepattant rólam.
-Miért nem kameráztam éppen.-gondolkozott el Soah egy gonosz kis vigyor kíséretében.
-Vagy én fényképezhettem volna.-kuncogott Reira.
-Minek nekem ellenség...-sóhajtottam és felültem a hideg padlón. A hátam már teljesen átfagyott és a fenekemnél is éreztem a jeges csempét. Ekkor valaki a hónom alá kapva emelt meg és állított talpra. Tág szemekkel pislogtam a lányokra, mivel nem értettem a helyzetet. Ők is hatalmasra nyitott pillákkal néztek a hátam mögé. Elkezdtem leporolni a ruhámat és a segítőm felé fordultam.-Köszönöm szépen.-hajoltam meg, majd felnéztem a magas, égnek zselézett hajú fiúra. Alkata szálkás, de nem túl kigyúrt. Egy enyhén kék inget viselt, felette egy fekete pulcsi lengedezett kicipzározva és csak mosolygott.
-Legközelebb vigyázz kicsit, mert könnyen felfázhatsz!-kacsintott rám és csak tovább mosolygott.
-Megpróbálok.-bólintottam egy fél mosollyal az ajkaimon -NaRa!-nyújtottam felé a kezemet.
-KyungHo!-rázta meg, gondolkodás nélkül.
-Ha most megbocsátasz, de nekem mennem kell órára. Örülök hogy megismerhettelek KyungHo!-mosolyogtam rá még egyszer utoljára. Felvettem a táskámat a vállamra és megindultam a termembe. Reira gyors léptekben jött utánam, s hamar be is ért.
-Ez furcsa volt.-motyogta kissé elmélkedve.
-Csak kedves volt.-vontam vállat és beültünk a helyünkre. Persze hogy a bejárat melletti székek azok! Kényelmesen elhelyezkedtünk s vártuk a professzort hogy megtartsa a számára érdekfeszítő, számunkra pedig álmosító előadását.
Már nagyban tartott az előadás, mikor éreztem hogy valaki néz engem. Bele borzongtam annyira égetett az érzés, így fel pillantva körbe kémleltem a termet, s végül a mellettünk lévő sorban pillantottam meg őt. KyungHo mellett ült, haja fekete, szemei pedig igézőek. A torkomban gombóc keletkezett és gyorsan kaptam el a pillantásomat, s erősen a füzetemre koncentráltam. Még mindig éreztem hogy bámul, s annyira kegyetlenül nehéz volt megállni hogy ne nézzek oda!
 |
| ~Előadó terem~ |
Hajnalban nagyon későn értem haza. Már engem is átjárt a hideg, de még sem fáztam. Végig a lány járt az eszemben! Azok a zöld szemei és a csókolni való ajka! Megráztam a fejemet és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba. Reggel korán keltem, mint általában, így kimentem a konyhába csináltam magamnak reggelit. A lassú rágástól hamar eltelt az idő és már KyungHo is felébredt.
-Hol voltál az éjjel?-ült le velem szemben és méregetve vizsgált végig.
-Erre arra...-vontam vállat, nem is törődve vele hogyan is méreget.
-Remélem nem a lány közelében voltál!-húzta össze a szemöldökét és ő is enni kezdett.
-Nem.-hazudtam könnyedén-Zabálj gyorsabban, mert el fogunk késni!-löktem hátra a székemet s bedobtam a mosogatóba a tányéromat és a pálcikákat. Bevonultam a szobámba, előszedtem a ruháimat és bevonultam zuhanyozni. Két pillanat alatt végeztem és öltöztem fel. A fekete hajamból csöpögött le a vállamra és hátamra a víz. Utoljára áttöröltem, majd az ujjaimmal átfésültem. A vizes tincsek átsiklottak az ujjaim között.
-Siess már hercegnő!-dörömbölt az ajtón KyungHo. Felszakítottam az ajtót s egy fintorral néztem rá, majd felvettem a táskám szíjját a vállamra.-Várj már meg!-visított mint a flex ez az idióta.
-Ha végre befogod a szádat, akkor megvárlak.-morogtam és elmosolyodtam.
-Töröld le a vigyort a képedről!-állt elém.
-Neked is van valami a szád sarkában...-röhögtem fel.
-Gyökér vagy!-röhögött ő is, majd miután bezárta az ajtót gyorsan értünk be. Halk nyekkenést hallottam tőlünk két méterre és oda villant a szemem. A lány feküdt a hideg földön, felette pedig az egyik barátnője. Már indultam volna oda hogy felsegítem, mikor KyungHo elkapta a karomat.-Hagyd őt békén!-nyomatékosította a szavakat.
-Akkor segítsd fel te!-vicsorogtam rá.
-Minek mennék?-kérdezte fintorogva.
-Mert ha én nem mehetek oda akkor te mész!-vicsorogtam még mindig-Na meg!-egyenesedtem ki-Ha nem mész oda alád rúgok!-villantak rá a szemeim.
-Nem mersz!-vált komolyabbá a hangja.
-Próbáld ki!-vigyorogtam rá.
-Köcsög vagy!-vágott vállba majd a kezembe nyomta a táskájának a szíjját és odament a lányhoz.
-NaRa!-nyújtotta felé a kezét hogy bemutatkozzon.
-Kerülj a pokolra...-vicsorogtam KyungHo-ra és ahogy jött vissza vigyorogva, hozzá vágtam a táskáját.
-Te mondtad..-emelte maga elé a kezeit.
-Húgy agyú!-vágtam tarkón-De legalább tudom a nevét...-nevettem fel és bementem a terembe. Choi professzor tartotta az lőadását mi pedig leültünk a mindennapos helyünkre, s ekkor tuatosult bennem csak, hogy nem messze ugyan így ült NaRa és a barátnője. Nem az aki ráugrott, hanem a másik! A Japán kiscsaj. Kicsit felé fordultam és teljesen elbájolt, ahogy a hajával játszadozott. Mutató ujja köré csavargatott egy tincset, majd azt bajuszként tette az orra alá. Halkan felkuncogtam, mire ez a föld alá való a vállamba könyökölt.
-Ne bámuld!-morogta.
-Kussolj!-kaptam el a kezét még mielőtt vállba tudott volna vágni és megszorítottam, mire ropogni kezdtek a csontjai. Elengedtem és vissza fordultam NaRa felé. Hirtelen felém vetette gyönyörű szemeit és teljesen megbabonázva dermedtem kővé tőle. Gyorsan el kapta rólam a tekintetét és enyhén rózsaszín pir jelent meg a csont fehér bőrén. Elállt a lélegzetem tőle. Hamar vége lett az előadásak. Talán túl hamar! Össze szedtem a cuccaimat s még mielőtt a két lány ki ment volna, elsétáltam mellettük. NaRa szíve hatalmasat vert én pedig elmosolyodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése