Az élet rejtélyei bevezetés ~

Nyomasztóan hosszú csend telepedett a környékre. A szívem eszeveszett dobogását hallottam a leghangosabbnak. A lélegzetem ki-ki hagyott és reszkető térdekkel mentem a sötét utcán, egyedül. Hangos, kavicsos nyikorgás törte meg a hátam mögött a pusztító csendet. Teljesen ledermedtem, majd gyorsabb léptekben indultam meg újra. A félelem szétáradt az ereimben, már majdnem futottam mikor előttem állt valaki tőlem 10 méterre. Egy sötét de még is hívogató árny bújt meg a lámpa fénye alatt. A hátam mögött megit megnyikordult valaki talpa alatt a kavics és úgy voltam vele hogy inkább megyek egy sötét alak felé a fényre, mint hogy a sötétben kapjon el valaki. Talán akkor láthatom a támadóim arcát a lámpa fényében. Ha pedig megölnek, legalább ő látja kinek ontotta ki az életét. A sötét árny meg sem mozdult ahogy mellé értem. Szemem sarkából végig őt néztem, de nem moccant, csak mikor elhaladtam mellette. Magassarkúm kopogása most ijesztőbb volt mint valaha. Halk káromkodást hallottam és nekem sem kellett több, elkezdtem futni. Soha többet nem megyek party-ra! Soha többet nem megyek sehová sem éjszaka!
Egyre sötétebb utcákba kanyarodtam be, a szemeimből pedig patakokban folytak a könnycseppek.

Hallottam a cipője kopogó hangjait és a szíve reszkető dobogását. Mikor megpillantott engem a lámpa fénye alatt, teljesen megdermedt. Nem tudta mit tegyen, nem tudta hová is menekülhetne. Sírt! Egész életemben nem láttam ilyen gyönyörű lányt mint ő! Haja hosszú barna, szemei csodás zöldek. Arca olyan akár egy megfestett mű. Ajkai teltek, dereka akár a nádszál, a lábait pedig bármelyik modell meg irigyelné. Lassan indult meg felém ahogy neszt hallott maga mögül s éreztem ahogy engem néz miközben elhaladt mellettem. Az illata akár a rózsáé és a csokoládéjé. Össze futott tőle a számban a nyál. Ha lenne szívem most tuti kiugrott volna a bordáim közül. Miután távozott az idegen férfi elé álltam. Magas, fekete hajú. Viszonylag női szemmel jól nézhet ki, de az én szemeimben nem más csak egy gusztustalan, pusztítani való féreg. Aki ártatlan lányokat követ és erőszakol meg a sötét utcán. A pasi tekintete végig futott rajtam és egy apró fintorba húzódott az ajka és káromkodott egyet. Megpróbált elhaladni mellettem, de a torkát elkapva kentem a falhoz. Próbálta lefeszíteni az ujjaimat a nyakáról, sikertelenül. Szemeimben felizzott a düh ahogy ránéztem.
-Ha még egyszer meglátlak a közelében, eltöröm a nyakad!-sziszegtem a fogaim között ő pedig már lassan kezdte elveszteni az eszméletét az oxigén hiány miatt. Ledobtam a földre, mire köhögni kezdett és mellé álltam.-Nem akarok veled még egyszer találkozni!-dugtam zsebre lezserül a kezeimet és megindultam a lány után. Azt hinné az ember hogy minden normális ember már rég otthon van, de ő csak még jobban eltévedt a sötét utcákon. A törékeny lány már teljesen kifáradtan támolygott egyik hideg faltól a másikig, s tenyereit rá simította. Ruhája vizes volt és már reszketett, teljesen átfagyott. Térdei remegtek és vékony erőtlen hangján motyogott.
-Segítség...-lehelte és össze esett. Mellé lépve tartottam meg erőtlen testét. Karjaimba vettem és egy pillanatig néztem az arcát. A szép íves ajkait már fehérre festette a hideg, erősen vissza kellett fognom magam hogy ne melegítsem fel a sajátommal.
-Fogd vissza magad YongSun!-morogtam magamnak és elszakítottam róla a tekintetemet. A házáig vittem majd elvettem a táskáját, kihalásztam belőle fél kézzel a kulcsait és beengedtem magunkat. Lefektettem a kanapéra s rá terítettem egy plédet. Az asztalra dobtam a táskáját és a kulcsait mintha ő jött volna haza és ez csak egy rossz álom lett volna.

~A lány ruhája~

Az álmaim kuszák voltak és a fejem is sajgott ahogy kinyitottam a szemeimet. A kanapémon feküdtem és be voltam takarózva. Hogy kerültem haza? A tegnap éjjelnek csak szürke emlékfoszlányai vannak, semmi több. Ennyire berúgtam volna? Testem sajgott és még mindig rázott a hideg valamitől, de vajon mitől? Egy sóhajjal az ajkaimon húztam ki a lábaimat a cipőmből és a kanapé mellé tettem azokat. A ruhám cipzárját lehúzva eresztettem le magamról a ruhát és fehérneműben, sétáltam be a szobámba. Elővettem egy nagy pólómat amiben aludni szoktam és bevonultam a fürdőszobába. Gyors zuhany után, bedőltem az ágyamba hajamat kiengedve a gumi fogságából (mert felkötöttem hogy ne legyen vizes) széttúrtam a párnán. Tincseimet végig szántottam az ujjammal s egy újabb sóhaj után megint behunytam a pilláimat és próbáltam aludni.